A kolozsvári Farkas utcai templom

Sipos Gábor

A Farkas utcát a torony nélküli gótikus templom méltóságteljes tömbje uralja, hatalmas oromfala "egyetlen nagy A betű, két szára közt irgalmas bémenet van" (Jékely Zoltán). Az irgalmat óhajtó betérőt vagy a szépre áhítozó utazót egyetlen tágas, magasba törő gótikus tér fogadja, mellékhajók nem terelik el a figyelmét. Mátyás király rendeletére az obszerváns ferences rend számára épült a szentegyház 1486-tol kezdve, e koldulórend pedig a teremtemplomot kedvelte, ahol a tagolatlan, egységes tér a jelenlévők tekintetét két pontra, az oltárra és a szószékre koncentrálta. 

1486. szeptember 9-én kelt a templom építésére vonatkozó első oklevél: Szabó Ambrus kolozsvári bíró és a városi tanács, Mátyás király parancsának engedelmeskedve a szabók bástyája mellett akkora területet adományozott a ferences testvéreknek, amelyen a kolostor és a templom elfért. Már a következő évben megindultak a munkálatok, és 1490 januári oklevelében Mátyás király az erdélyi sókamaraispánra bízta a gazdasági irányítást, János testvért és rendtársait pedig az építkezések felügyelete végett küldte Kolozsvárra. II. Ulászló szintén az erdélyi sókamara jövedelméből biztosította az építkezés folytatását. 1516 előtt már készen állt a Szűz Mária tiszteletére emelt templom és kolostor, berendezésébol több oltárt említenek az oklevelek. Orgonája 1534 elott készült. 

A reformáció kolozsvári meggyökerezésének idején, 1544 után a főtéri plébániatemplomban már megújított istentiszteleteket tartottak, a régi hit hívei számára viszont az óvári domonkos és a Farkas utcai ferences templomban még hagyományos módon folyt a misézés. 1556-ban azonban mindkét koldulórendnek el kellett hagynia a várost, és a Farkas utcai istenháza harmadfél évtizedre pusztán maradt. Látogatói azért akadhattak, 1577-ben karcolta be valaki az egyik déli pillér kövébe a csipkelodő versikét: "Qui non canit in coro / Stat, sicut bos in foro." (Aki nem énekel a kórusban, áll, mint ökör a vásárban.)

1581-ben kapott újra lakókat a kolostor, Báthory István erdélyi fejedelem lengyel király a jezsuita rendnek és az általa fenntartott főiskolának adományozta az épületegyüttest. Az igen színvonalas, 1583-ban 150 ifjút nevelő főiskola nagy hírnévre tett szert, bár az unitárius lakosságú városban sok ellenállásba ütközött. De a Jézus társasági atyák nem sokáig végezhették oktató munkájukat, 1603 nyarán, amikor Székely Mózes elfoglalta a Habsburg-csapatokkal megrakott várost, az unitárius prédikátortól feltüzelt lakosság kiűzte a pátereket a városból, a templomot és a kolostort pedig feldúlta. Beomlott a templom boltozata, a szentélyé szerencsére épségben maradt. A feldúlt kolostort aztán a későbbiekben kőbányaként "hasznosították", a templom szentélyét pedig raktárrá alakították.

1622-ben Bethlen Gábor fordított az istenháza méltatlan sorsán, a református gyülekezetnek adományozta. Az unitárius többségű Kolozsvárott lassan növekvő számú kálvinisták, anyagi eszközök hiányában egyelőre nem gondolhattak a javításra. 

1638-ban I. Rákóczi György fejedelem kezdeményezte a templom helyreállítását. Uralkodói nagyvonalúságáról tanúskodik, hogy az olcsóbb megoldások helyett a hajó gótikus boltozatának újjáépítését választotta, a kivitelezésre pedig Kurlandból (ma Lettország) hozatott szakértő építőmestereket. 1642-ben már itt dolgoztak az idegen pallérok, az ő nevükhöz fűződhet a déli harangtorony renoválása és magasítása is. Ebbe aztán hatalmas méretű harangot öntetett a fejedelem. Az 1640-es években készült el a templom belső berendezése. A hatszögletes, festett, homokkő szószék, alabástrom betétekkel a 17. századi erdélyi kőfaragás remeke, Elias Nicolai és Benedikt Mueck szebeni mesterek munkája, 1646 után befejezett művüket Régeni Asztalos János festette ki. A nemrégiben befejezett restaurálás nyomán színei újra régi élénkségükben csillognak. A ciprusfából készült, szintén festett és aranyozott szószékkoronát 1647 áprilisában szerelték fel, restaurálása révén visszanyerte régi szépségét. A pillérközöket kitöltő hátas padok segesvári és besztercei asztalosok kezemunkái. A megújított templomot 1647. június 30-án szentelték fel.

A déli harangtorony nem sokáig bírta a Rákóczi-harang súlyát, vissza kellett bontani, a harangokat pedig a mai parókia helyén álló haranglábra helyezték át. A templom első orgonáját 1765-ben állították fel a szentélyben fából épített karzaton. Az intarziás díszű úrasztala az 1820-as években készült.

1910-1911 között zajlott a templom első modern javítása, ekkor készült el a neogótikus nyugati karzat, rajta helyezték el a pécsi Angster-cég által 1913-ban épített új orgonát. Az 1959-1961 közötti restaurálás során részben helyreállították a kerengő gótikus boltozatát.

A padokon és a falakon függő, 17-19. századi halotti címerek és nyomtatott kárták egyedülálló gyűjteménye fokozatosan alakult ki, az elhunyt patrónusok emlékét kívánták így megörökíteni a hátramaradottak. Néhány aranyozott ezüstbol készült halotti címer is őrzi a régi temetkezési szokások emlékét. E gyujteményt Herepei Gergely lelkész rendezte a 19. század végén. A régi templomi temetkezésekre ma már csak két sírtábla és az utolsó erdélyi fejedelemnek, I. Apafi Mihálynak 1942-ben Kós Károly tervei szerint készült síremléke utal.