Beindult az ifjú házasok bibliaórája

Február 23-án került sor gyülekezetünkben az első ifjú házasok bibliaórájára, amelyen – nagy örömünkre – hat házaspár vett részt. Az első ízben megszervezett alkalomnak bevezetős, egyeztetős és ismerkedős jellege volt. A következő alkalomra március 2-án 18:30 órakor kerül sor, ezt követően pedig minden második szerdán ugyanebben az időpontban találkoznak az ifjú házasok a parókia irodájában. Szeretettel várjuk ezekre az alkalmakra gyülekezetünk azon tagjait, akik az utóbbi években kötöttek házasságot!

Az ötlet, hogy a fiatal házasok számára bibliaórát tartsunk már több éve megszületett – derül ki abból a levélből, amit gyülekezetünk lelkipásztora fogalmazott meg az eseményre való meghívóban. Ezt a levelet kiküldtük minden olyan gyülekezeti tagunknak, akik az elmúlt években házasodtak meg. A levél az alábbiakban olvasható:

Kedves fiatal testvéreim!

Egy-két, vagy talán ennél is több évvel ezelőtt szép ünnepi istentiszteleten voltunk együtt a Farkas utcai templomban. Úgy gondolom, hogy életetek egyik kiemelkedő napja volt, amikor Isten és a titeket kísérő családtagok, barátok színe előtt megfogadtátok, hogy egymásnak hűséges, szerető társai lesztek. Az esküvői istentiszteleten az elhangzott bibliai tanítást bíztuk rátok, hogy az útmutató, bátorító táplálékotok legyen, és együtt imádkoztunk, hogy Isten áldása legyen a megkötött házassági szövetségeteken.

Azóta eltelt valamennyi idő. Ti magatok is naponta tapasztaltátok, hogy a mézeshetek hangulata elmúlt, a mindennapi munkátok, küzdelmetek az egymáshoz való viszonyotokat is meghatározta, csiszolta, erősítette, vagy éppen lazította. Lehet, hogy azóta családotok is gyarapodott kicsinyekkel, akiknek az áldott jelenléte bizony befolyásolja a házastársi kapcsolatot is. Sajnos, olyan esetekről is hallottam, hogy a házasság felbomlott, mert nem állt szilárd alapokon. Nagy fájdalom ez azoknak, akik elváltak, de nemcsak nekik, hanem családjuk minden tagjának, az esetleg csonkacsaládban növekvő gyermekeknek, és személy szerint nekem is. Hiszen az indulásnál minden olyan szép és jó, nagy a lelkesedés és a szerelem, csak útközben valami elromlik. A hibákat keressük és sok esetben meg is találjuk. A baj viszont az, hogy mindig „a másik” miatt mennek tönkre a családok. Ritkán fordul elő, hogy valaki éppen saját magában lássa meg a hibát. És még ritkábban fordul elő, hogy a jelentkező gondokkal valakit is megkeressünk, valakitől segítséget kérjünk.

Senki ne gondolja – de ezt már jól tudjátok ti magatok is –, hogy egy házasságban nincsenek nehéz időszakok, nincsenek nézeteltérések, viták, konfliktusok. De a legnagyobb bajokat is le lehet győzni. Én hiszem azt, hogy ahol két ember között még van egy kis szeretet, ott mindig lennie kell megbocsátásnak, ott mindig lehet találni kiutat a válságból, mindig lehet újra kezdeni valamit, amiről az emberek azt mondják: ennek vége, ezt már nem kell erőltetni.

Ne vegyétek olcsó okoskodásnak mindazt, amit eddig leírtam. Több, mint 25 év házasság van mögöttem. Saját életem, saját tapasztalataim, harcaim, örömeim és szomorúságaim késztetnek arra, hogy segíteni próbáljak azoknak, akik a házasélet gyönyörű, de sokszor nehéz útján járnak. Így született az elhatározás, hogy próbáljuk összegyűjteni azokat a fiatal házasokat, akik egy-egy találkozásunk alkalmával szeretnének egymásnak is támogatói lenni. Én a találkozáshoz szükséges feltételeket akarom biztosítani: a helyet, ahol 1-2 órát együtt tölthetünk. Nem számít az, hogy ebben a körben ki kit ismer, vagy nem ismer. Attól gazdagodhatunk, ha mindegyikünk a saját örömeit, élményeit, bánatait, reménységeit hozza ebbe a közösségbe. A létező, vagy időközben felmerülő kérdésekre együtt keressünk választ. Kérdezzünk meg együtt szakembereket is: lelkigondozót, pszichológust, orvost. Én a bibliai útmutatást hozhatom, saját életem mellett. És nem utolsósorban imaközösségben köszönhetjük meg Istennek az örömöket, s kérhetjük áldását a házaséletünkre.

Az anyakönyvi adatok segítségével hívjuk azokat, akikről tudunk. Ha lennének, akik nem kapnak meghívót, de ismerősötök, barátotok, nyugodtan értesítsétek – ha kedvük van, jöjjenek. Nem minden házast hívunk. Csak azokat, akik az utóbbi években kötöttek házasságot. Korban is, körülményeikben is egymáshoz közel állókat várunk. Reméljük, sok örömünk lesz a találkozásban.

Kolozsvár, 2016. február 1.                                                         Szeretettel,

Fazekas Zsolt lelkipásztor